Itt a piros, hol a piros - Mi a színtévesztés?

Ilyenkor ősszel különösen színes arcát mutatja a természet: a fák lehullott levelei vörössel, rézbarnával, sárgával, pirossal hintik be a talajt; az ég viszont még gyakran élénk kéken ragyog. Ám a színtévesztők teljesen másképp látják mindezt.

Nagyjából a népesség négy százalékát érinti a színtévesztés, ami azt jelenti, hogy kétszázmillió olyan ember él a világon - Magyarországon pedig négyszázezer-, akik bizonyos színeket rosszul érzékelnek. De mit is jelent pontosan az, ha valaki színtévesztő, és mi a magyarázata? Természetesen a válasz a szem működésében keresendő. A retina kétféle fotoreceptort tartalmaz: a csapok a színlátásért, a pálcikák pedig a fekete-fehér érzékelésért felelősek. A csapok három típusba sorolhatók, attól függően, hogy milyen hullámhosszú fényre reagálnak a legérzékenyebben, vagyis melyik alapszínt érzékelik. A kékek a rövid hullámhosszra, a zöldek a közepesre, a sárgák pedig a hosszúra. A színtévesztőknél egy vagy akár több csap hibásan működik, esetleg hiányzik. Ennek következménye pedig, hogy az illető ember a hibás vagy hiányzó csapra eső színtartományt nem látja megfelelően.

Színtévesztő vagy színvak?

A köznyelvben gyakran színvakként emlegetik azokat, akik nem jól látnak bizonyos színeket, árnyalatokat. Bár a színvakság és színtévesztés valóban összefügg egymással, mégsem ugyanazt jelentik. A színvakság tulajdonképpen a színtévesztés legsúlyosabb formája, ami meglehetősen ritka. Akkor beszélünk ilyenről, ha valaki egyáltalán nem tudja megkülönböztetni a színeket egymástól, csak fekete-fehérben vagy szürkés árnyalatokat lát. A színvakok esetében a három csaptípusból kettő hibásan működik vagy akár teljesen hiányzik, és gyakran küzdenek más szembetegséggel is, például fényérzékenységgel.

A színtévesztők látnak színeket, de nem mindet, ezért a világ számukra kissé tompább árnyalatú. A színtévesztésnek több kategóriája létezik aszerint, hogy melyik csap hibás a szemben. Ha valakinél a vörös fényre érzékeny csap hibádzik, akkor a vörös szín helyett sötétet, feketét lát. A zöld receptor hiánya vagy hibája a piros és zöld árnyalatok megkülönböztetését akadályozza. Ha pedig a kék fény érzékeléséért felelős csappal van a gond, akkor a kék és sárga árnyalatokat keveri az illető. Ezenkívül előfordul a színtévesztés enyhébb típusa is, amikor nem teljesen hibásak vagy hiányoznak a csapok, de gyengébben működnek. Ebben az esetben az érintettek nem keverik mindig a színeket, ám az átlagosnál nehezebben tudják beazonosítani őket.

Miért van több színtévesztő férfi, mint nő?

A színlátás zavara lehet örökletes vagy szerzett. Utóbbit betegség (például glaukóma vagy diabétesz), gyógyszer mellékhatása vagy külső behatás (például baleset) okozhatja. Az öröklött színtévesztés pedig genetikai rendellenesség, amely legtöbbször az X nemi kromoszómához köthető. Mivel a férfiaknak csak egy X kromoszómájuk van, az adott látópigmentek génjeiből is csak egyetlen másolattal rendelkeznek. A nőknél viszont a két X kromoszóma miatt megvan arra a lehetőség, hogy a hibásan működő gént korrigálja a párja. Ezért lehetséges, hogy hússzor több a színtévesztő férfi, mint nő. A „gyengébbik nem“ tagjai általában csak hordozók, csak akkor érinti őket a probléma, ha apjuk színtévesztő, anyjuk pedig hordozó.

A színtévesztésre általában nem maguk az érintettek figyelnek fel, hanem környezetük. Gyanús lehet, ha egy kisgyerek konzekvensen felcserél színeket, például gyakran piros füvet rajzol. A diagnosztizáláshoz pedig különféle vizsgálatok, műszerek is rendelkezésre állnak. A leggyakrabban az Ishihara-tesztet, vagy másik nevén a baboskönyvet használják a látászavar meghatározására. Ennek lényege, hogy apró, különféle árnyalatú pöttyökből álló képeken kell felismerni egy-egy számot.

Nem gyógyítható, de korrigálható

Bár a hétköznapokban okozhat problémát a színtévesztés, például az öltözködésben, vagy ha valaki nem tudja megkülönböztetni az érett gyümölcsöt az éretlentől, esetleg az elektronikus eszközök zöld vagy piros LED-jelzőfényét. A legtöbb színtévesztő ember mégis teljes életet tud élni, általában jogosítványt is szerezhetnek (egyes országokban korlátozásokkal). Egyedül a pályaválasztás terén jelent nagyobb hátrányt a színlátás zavara, hiszen több esetben kizáró ok. Színtévesztő ember egyebek közt nem lehet pilóta, hivatásos sofőr, rendőr, villanyszerelő, elektronikai műszerész, szakács, cukrász, fodrász, kozmetikus, orvos. A színtévesztés pedig a tudomány jelenlegi állása szerint nem gyógyítható állapot. Ám léteznek már olyan speciális, színezett lencséjű szemüvegek, amelyek képesek korrigálni a szem eme hibáját. Sőt, kifejlesztettek már hasonló hatású kontaktlencsét is. A különféle génterápiák fejlődésével pedig könnyen elképzelhető, hogy a közeljövőben már mindenkinek színpompás látása lehet.