A látszat csal, és mi hagyjuk neki

Igaz az a közkeletű mondás, hogy a látszat csal. Gyakran csap be a szemünk, illetve a szemünk segítségével az agyunk. De hogy lehet ez? Miért látunk mozogni olyan tárgyakat, amik nem mozdulnak, miért érzékeljük bizonyos helyzetekben máshogy a színeket, és hogy lesz az egyenesből görbe? Mutatunk pár illúziót, és azt is eláruljuk, hogyan csap be minket a szemünk, függetlenül attól, hogy mennyire tökéletes a látásunk.

Az illúziók minden embert próbára tesznek. Próbáljuk nem becsapni magunkat, de sok esetben ez lehetetlen, és csak akkor jövünk rá, hogy hamis a látvány, amikor leleplezik a “trükköt”, mint a bűvészmutatványok elemzésekor. Biztosan sok ilyen illúzióval találkozott már mindenki, és elkönyvelte, hogy minden esetben átverték, de azt nem feltétlen tudják, pontosan mi a csel alapja.

Először tisztázzuk a fogalmakat. Vizuális csalódásnak vagy illúziónak nevezzük azt, amikor a szemünkkel felfogott és az agyban lecsapódó információ (kép) nem egyezik a valósággal. Ám - ahogy utaltunk rá - nem csak egy típusa létezik az illúziónak. A vizuális illúziókat három fő kategóriába soroljuk: optikai, fiziológiai és kognitív. A megcsalatás minden esetben bekövetkezik, csak eltérőek az okok.

Íme az optikai illúzió

Kép forrása: Wikipédia Ames szoba

Az itt látható Ames-szobát egy amerikai tudós tervezte, aki azt szerette volna szemléltetni, hogy az észlelt távolság milyen hatással van a látszólagos méretre. Az optikai csalódás lényege itt az, hogy a megfigyelő egy adott szemszögből a szobába pillantva furcsa méretbeli eltéréseket lát a szoba sarkaiban álló alakok között, pedig nagyjából ugyanolyan magasak. A szoba kialakítása persze speciális, és valószínűleg nem is túl lakájos. A padló lejt, a falak trapéz alakúak, és az egyik fal közelebb van a szemlélőhöz. A megfigyelő egy adott szögből mégis normális, téglalap alakú szobának látja. Ezt az teszi lehetővé, hogy a szemlélő csak az egyik szemével nézi a képet, a másik kimarad a produkcióból. Ha mindkét szemünket használjuk, normál esetben a két szem kicsit más szögből látja a tárgyakat - így támogatják a térlátást. Azonban, ha csak egy szemmel nézegetjük Ames szobáját, igen könnyen becsap minket.

Milyen a fiziológiai illúzió?

A fiziológiai illúzió során általában ragyogó fények következtében létrejövő utóképek és a túlzottan hosszan váltakozó minták adaptálódó ingerei tapasztalhatók. Ilyenkor érzékeljük úgy, mintha a szemlélt kép kivilágosodna (pedig nem nyúltunk a képernyő fényerőszabályzójához), de jellemző az is, hogy a mozdulatlan képet mozogni látjuk, úgy tűnik, mintha változtatná a színét és hasonlók.

Kép: Hermann-rács

A fenti kép, azaz a Hermann-rács titka a laterális gátlás. Ez annyit tesz, hogy az ingerületet továbbító neuronok a jelküldés közben a környékbeli neuronok jelküldését viszont valamilyen szinten gátolják. Ez alapvetően a kontrasztok érzékelését segíti, a fenti kép esetében viszont át is ver. Ha pár másodpercig nézzük, úgy tűnik, mintha villognának a rácspontok, mintha a sötétből világos, a világosból sötét lenne.

Kép: Spin körök

Ez egy kép, ami a megpillantásakor szinte azonnal “mozogni kezd”.

És persze a valóságban ez sem mozog, csak összezavarnak a neuronjaink.

Forrás: https://4cdn.hu/kraken/image/upload/s--4jYGRiDB--/c_limit,w_1160/6pPhlRg...

Ez a gif már valóban mozog, de kicseleznek a színek. Mindössze 10 másodpercig kell a középső piros pontra koncentrálni ahhoz, hogy a fekete-fehér várost is színesnek lássuk.

Mi a helyzet a kognitív illúzióval?

A kognitív illúziók nem az érzékelési rendszer felépítéséből következnek, hanem a világról megszerzett tudásunk, előfeltevéseink, következtetéseink alakítják, és olykor zavarják össze őket.

Például az ismereteink szerint a macska négy lábon jár, de rövidebb ideig a hátsó lábain is meg tud állni. De mi van ezzel a macskával?

Első ránézésre olyan, mint Hulkká változott volna a cica, és a hátsó lábain, kissé előre dőlve, fenyegetően széttárt mellső lábakkal közeledne felénk. Pedig feltehetően csak mókásan fut, és amit hátsó lábaknak véltünk elsőre, azok a mellsők.

Kép: Kacsa- nyúl ilúzió, Forrás: Wikipédia
 

Hasonló a kacsa és a nyúl problémája is. Az emberek általában az előzetes ismereteik alapján gyorsan eldöntik, hogy melyik állatot ábrázolja a kép, ám jobban megnézve kirajzolódik a másik is.
 

Kép forrása: https://www.illusionsindex.org/images/illusions/young-or-old-woman/Germa...

Ez a kép egyszerre ábrázol egy fiatal és egy idős nőt. Van, aki előbbit, van, aki utóbbit fedezi fel előbb, és nem is annyira könnyű utána megtalálni benne a másik alakot. Ha nem menne, akkor itt egy kis segítség: az idős nő felfedezésében segít a határozott, fekete szájvonal, a fiatal nőt pedig úgy lehet megtalálni, ha az idős nő szeméről elfogadjuk, hogy nemcsak szem, hanem a fiatal, arcát alig mutató fiatal füle is egyben.

Kép: Necker kocka Forrás: Wikipédia

A Necker-kockának melyik sarka is van hozzánk közelebb? A kép értelmezése attól függ, milyen a szemlélő térlátása, hisz az áttetsző oldalakkal rendelkező kocka bizony “fordulhat egyet” - ha a térlátásunk engedi.

Órákat el lehet tölteni az illúziók nézegetésével. Nincs ebben varázslat, minden a fejünkben történik!