A legfontosabb kérdés szürkehályog műtét előtt: milyen műlencsét válasszon?

Alapvetően a műlencse típusa határozza meg, milyen lesz a látásélménye a szürkehályog műtétet követően, ezért nagyon fontos, hogy az igényeinek és adottságainak legmegfelelőbbet válassza. Hogy segítsük a döntésben, cikkünkben összefoglaljuk a különböző műlencsék jellemzőit.

A szürkehályog magyar neve nagyon leíró, hiszen a szemlencse elhomályosodása miatt erősen romlik a betegek színlátása, mondhatni beszürkül számukra a világ. Bár szinte mindenkit érinthet, leggyakrabban időseknél alakul ki, a szemlencse vízvesztésének következtében. A szemlencse ugyanis egészséges állapotban rugalmas és képes alakját változtatni, azonban a kor előrehaladtával csökken a szervezet vízkészlete, ezzel együtt pedig a szemlencse tisztasága is.

A műtét az egyetlen megoldás

A szürkehályog esetében nem segít a szemüveg vagy kontaktlencse, csakis szürkehályog műtéttel orvosolható. Szemcseppes érzéstelenítést követően egy néhány milliméteres bemetszésen keresztül ultrahanggal feldarabolják, majd eltávolítják a beteg szemlencsét, és utána következhet a műlencse beültetése. A tévhitekkel ellentétben ezek a gyógyulás után semmilyen kényelmetlenséget, korlátozást nem jelentenek a mindennapokban.

A korszerű műlencsék alapanyaga ugyanis magas víztartalmú, rugalmas, szövetbarát akril polimer. A komfortot pedig fokozza, hogy UV- és kékfényszűrővel rendelkeznek. A hidrofil (nedvesíthető) felületű műlencséket — amelyek felszínére idővel a csarnokvízből kirakódhatnak különböző, a látásélességet rontó anyagok — mostanra kiszorították a hidrofób (víztasztító) műlencsék.

És hogyan láthat műlencsével? Bár a szürkehályog műtét elsődleges célja az, hogy visszaállítsa a látásélességet a betegség megjelenése előtti állapotra, a megfelelő törőerejű műlencse beültetésével korrigálható a közel- és távollátás. Sőt, az asztigmia is, mivel a legtöbb műlencse típus kérhető tórikus, vagyis cilinderes verzióban.

Monofokális, trifokális vagy nyújtott fókuszú műlencse: mi a különbség?

A monofokális (egyfókuszú) műlencsék a szembe érkező fényt a retinán egy fókuszpontba gyűjtik össze. Ez azt jelenti, hogy csak egy adott fókusztávolságra biztosítanak tökéletes látást. Az esetek többségében távolra tervezik őket, hogy a páciensnek például vezetéshez, gyalogos közlekedéshez, tévénézéshez ne legyen szüksége szemüvegre. Olvasáshoz, számítógépezéshez precíz munkához azonban fel kell tennie az okulárét.

Annak, aki teljesen el szeretné felejteni a szemüveget, a trifokális műlencse lehet az optimális választás, mivel ezzel éles látás érhető el mindhárom tartományban, vagyis közelre (kb. 40 cm), középre (kb. 60-80 cm) és távolra (kb. 100 cm). Kisebb hátrányuk, hogy mivel a szembe érkező fény megosztásával javítják a látásélességet, gyengébb fényviszonyoknál „rosszabbul teljesítenek“. Éjszakai vezetésnél ezenkívül zavaróan becsillanhat a szembejövő gépjárművek fényszórója.

Ha munkája vagy életmódja miatt fontos, hogy éjszaka, illetve rossz fényviszonyoknál is a lehető legjobban lásson szemüveg nélkül, akkor a nyújtott fókuszú műlencse (Extended Depth of Focus, vagy röviden EDoF) adhatja a legnagyobb kényelmet. Ez egyesíti a monofokális és multifokális lencsék előnyeit, mivel a fókusztartomány kiterjesztésével kitűnő távoli, kiváló középtávolsági és jó funkcionális közeli látást eredményez. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a legtöbb tevékenységhez szemüvegmentességet biztosít, csupán apróbetűs szöveg olvasásához lehet szükség rá, ráadásul este sem kell tartani zavaró vizuális mellékhatásoktól.

Ahhoz tehát, hogy tökéletesen elégedett legyen a szürkehályog műtét eredményével, a műlencse kiválasztásakor nemcsak a szem fénytörési hibáit, hanem életmódját, munkáját is figyelembe kell venni. Jelentkezzen klinikánkon alkalmassági vizsgálatra, melynek során szakorvosunk segít feltérképezni, milyen lencse felelne meg leginkább az igényeinek.