Keratoconus: minden, amit tudni érdemes a betegségről és kezeléséről

Hiába készített új szemüveget, váltott másik kontaktlencsére, így sem lát élesen? Akkor könnyen lehet, hogy ezeket a tüneteket nem is a szem fénytörési hibája okozza, hanem egyéb, pl. a szaruhártya betegsége. Míg korábban a félrevezető tünetek miatt gyakran későn diagnosztizálták a keratoconust, ma már hála a modern vizsgálati módszereknek ez a betegség is korán felismerhető. Sőt, a Cross linking kezeléssel a folyamat megállítható, vagy lassítható, így jó eséllyel elkerülhető a kockázatos szaruhártya-átültetés.

Mi a keratoconus betegség?

Keratoconus esetén a szaruhártya fokozatosan elvékonyodik, és a normál esetben félgömb alak helyett kúp szerűen elődomborodik. Bár a szaruhártya degeneratív betegsége egyre gyakoribb (statisztikák szerint előfordulási aránya 1 az 1000-hez), mégis meglehetősen kevesen tudnak róla. Az időben észrevett betegség jól kezelhető, ezért érdemes komolyan venni a figyelmeztető jeleket és minél előbb szakemberhez fordulni.

Milyen tünetek esetén kell gyanakodni a keratoconus betegségre?

A keratoconus megjelenhet csak az egyik vagy mindkét szemen, tipikusan már tinédzserkorban, esetleg a húszas évek elején. A betegség előrehaladása változó, 10-20 évig is eltarthat. Alattomos betegségről van szó, mert kezdetben csupán enyhe látásromlást okoz, mivel a deformált szaruhártya módosítja a szembe érkező fénysugarak törését. A keratoconus előrehaladásával fokozódik a látásromlás, és egyre gyakrabban kell módosítani a szemüveg vagy kontaktlencse dioptriáját: ez az első figyelmeztető jel. Ilyenkor a legtöbb beteg optikushoz fordul, azonban az optikákban általában nem áll rendelkezésre olyan eszköz, amivel felismerhető a szaruhártya deformitása, így tévesen rövidlátásnak, esetleg asztigmiának tulajdonítják a problémát. Persze számos olyan eset is van, amikor a betegséget a lézeres szemműtétet megelőző alkalmassági vizsgálat során szűrik ki. Itt ugyanis rendkívül alapos topográfiás térkép készül a szaruhártyáról, ami egyértelműen kimutatja a betegség jelenlétét.

A keratoconus második jellemző tünete a fényérzékenység (különösen éjszakai vezetés közben), illetve a szem égő érzése. Ha a betegséget nem kezelik időben, akkor a szaruhártya túl vékonnyá válhat. Súlyos keratoconus esetén homályképződéssel is számolni kell, ami nagyfokú és hirtelen látásromlással jár, illetve előfordulhat a szaruhártya perforációja is, ami látásvesztéshez vezethet.

A keratoconus okai

A szaruhártya deformitása arra vezethető vissza, hogy a kollagénrostok szabályos elrendeződése megváltozik a szöveten belül, egészen pontosan csökken a közöttük lévő keresztkötések száma, ezért a rétegek szétcsúsznak egymáson középen elvékonyodva. Azt viszont, hogy mi idézi elő ezt a változást, nem minden esetben lehet beazonosítani.

Az elsődleges (primer) keratoconus kiváltó oka legtöbbször nem ismert. Feltételezhető, hogy genetikai tényező áll a hátterében, mivel családi halmozódást mutatnak, de egyes betegségek (például Down-szindróma, asztma, szénanátha), valamint a szem erős dörzsölése is kockázati tényező.

Hogyan kezelhető a keratoconus?

Mint fent is említettük, az első és legfontosabb lépés, hogy minél előbb felkeressen egy jól felszerelt szemészeti rendelőt, ahol alapos vizsgálat során (többek között szaruhártya-topográfiával) fel tudják állítani a helyes diagnózist. Ezután a terápia a keratoconus súlyosságától függ.

Korai stádiumban szemüveggel és lágy kontaktlencsével javítható a homályos látás, előrehaladottabb állapotban már csak gázáteresztő kemény vagy félkemény kontaktlencse alkalmazható. Utóbbi jóval kényelmetlenebb, és nem mindenki tolerálja. Súlyos keratocus esetén pedig a szaruhártya-átültetés, egy invazív műtét jöhet szóba, ahol felmerülhetnek komplikációk.

Szerencsére ma már létezik olyan eljárás, amivel biztonságosan megállítható, illetve lassítható a betegség progressziója, vagyis megelőzhető, hogy a látásélesség tovább romoljon. Ez a kezelés a cornea cross-linking, vagy röviden CXL kezelés, amelynek során keresztkötéseket hoznak létre a szaruhártyában. Ehhez eltávolítják a szaruhártya hámrétegét, majd riboflavint csepegtetnek a felszínre, utána pedig UV-A fénnyel világítják meg. Ennek hatására ugyanis a kollagénrostok között új keresztkötések képződnek, ezáltal stabilizálódik a szaruhártya állapota.